Köszöntjük a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend nyitólapján!

Kik vagyunk?

A Lovagrend keresztény lovagok közössége, amely az ökumenikus szellemiségre, könyörületességre és a lovagi hagyományokra épülve működik; évszázados közösség, amelyet a szegényeken és betegeken való gondoskodás nemes eszménye fűz össze.

Honnan jöttünk?

A XI. század végén sok nemesember ébredt rá, hogy szellemi kötelességük a kényelmes életről történő lemondás, valamint a kereszténység védelmezése; ennek következményeként felkerekedtek és elmentek a Szent Városba, Jeruzsálembe. A Szentföldön különböző katonai és vallási csoportok alakultak ki, mint a lovagok „rendjei”; ezek legismertebbjei a kórházi és a templomos rend. A leprával fertőzött és a csatákban megsebesült lovagokat a Jeruzsálem falain kívül lévő kórházban helyezték el. Az alapítók annak idején a közösséget Szent Lázár oltalmába ajánlották, amellyel Rendünk alapjait teremtették meg.

Az elkövetkezendő évszázadokban a Szent Lázár Lovagok királyi és egyházi előjogokra tettek szert és rendházakat alapítottak Európa szerte. Ahogy a spirituális és világi erők fejlődtek és változtak, a Rend generációkon át folyamatosan alkalmazkodott az új helyzetekhez, de mindvégig hű maradt nemesi hagyományaihoz.

Merre tartunk?

Az egészség-gondozás nemzetközi jelképe Szent Lázár zöld keresztjéből származik.  A középkor óta töretlen ez az örökség, amely napjainkban is arra ösztönöz férfiakat és nőket, hogy kövessék a karitatív testvériség eszméjét, melyet az összes jelentős keresztény vallás papjai támogatnak. A Szent Lázár Lovagrend tagjai különleges elkötelezettséggel vállalják Isten és felebarátaik szeretetét és szolgálását, amint azt a Lovagrend Alkotmánya hagyományosan rögzíti. A jámbor adakozás azoknak, akik nem képesek gondoskodni magukról, a keresztény lovagiasság gyakorlásának lényegévé vált.

A sokszínű és ökumenikus Rend hagyományosan a Római Katolikus Egyház Bíborosának spirituális védnöksége alatt áll és sok országban végzi és fejleszti a Szent Lázár-i humanitárius tevékenységet. A korábbi korszakokhoz viszonyítva növekszik az öregkori és egészségügyi gondozás jelentősége, amely rávilágított a vízzel kapcsolatos nehézségekre is. A segítői elkötelezettség folyamatosan fejlődik, magához vonzva mindazokat a nemeslelkű embereket, akik a keresztségben egyesültek annak érdekében, hogy elődeink lelki értékein keresztül szolgáljanak: ATAVIS ET ARMIS!

 

„A történelmi korszakok jönnek és mennek, a társadalmi összefüggések
változnak, de a keresztény elkötelezettség együtt él az Evangéliumban
az emberi családokkal, melyek állandóak és nem mennek ki a divatból.”

XVI. Benedek Pápa 2009. szeptember 9.